Ezerrel dübörög a legújabb magyar illiberális botrány, megint rajtunk szörnyülködik az egész művelt civilizáció, bezár a CEU, oda a tanszabadság. Ilyenkor sok kérdés felmerül az egyszeriben, többek között, hogy ha a Fidesz tényleg olyan profi hatalompárt, mint eddig gondoltuk, akkor most miért is jó neki ez az egész?

Szűk egy évre vagyunk a parlamenti választásoktól, a gazdaság a kormány szerint dübörög, de abban legalábbis kiegyezhetünk, hogy jövő áprilisig biztosan nem fog olyasmi történni, ami miatt ne tudnák ezt a többség számára hitelesen állítani. A Fidesz 10 utcahosszal vezeti a közvélemény kutatásokat, az ellenzék ugyanakkor „rosszabbul él, mint négy éve”, mondhatnánk tréfásan. A költségvetés olyan jól van, hogy még az imádott egykulcsos adó választási egyszámjegyűsítésére is van kilátás, sőt egy újabb kisebb rezsicsökkentést is lengetnek a madarak.

Legutóbb pedig épp a Medián kutató mutatta ki a HVG-ben, hogy már relatív többségben sincsen a kormányváltó hangulat, sőt, inkább az Orbánt marasztalni akarók vannak hibahatáron túlian többen. Akkor hát mire fel ez a nagy hajcihő a CEU körül, miért nem dőlnek hátra a Fidesz zseniális kommunikátorai, és várják meg, hogy a felcsúti gyors harmadszor is berobogjon Budapestre, ahogy az elmúlt évtizedben szokott?

Tízmillió Törökgábor országában pont szerény blogunk ne akarná megfejteni az élet nagy rejtélyeit?! Na ugye.

Hát először is azért, mert a Fidesz minden ellenkező látszat ellenére, valójában egy roppant gyenge párt. Legalábbis tud olyat csinálni, hogy egyik hónapról a másikra csak úgy megzuhan szegény, és hirtelen több, mint 10 %-ot veszít a népszerűségéből. Épp ez történt pl. 2014. októberéről novemberére, a legendás kitiltási botrány idején, amikor az össz-népességi 35 % körüli támogatottságát gyakorlatilag néhány nap alatt sikerült 25 % körülre gyorsan letornásznia. Tehát hiába áll most átlag 30 %-on, elég egy kis nemzetközi korrupciós botrány, és máris hopp, egy kemény tízessel lejjebb találhatják magukat. Így máris megelőznék őket a mai baloldali pártok együtt, legalábbis ha bírnának együtt indulni, a szerencsétlenjeik. A jó fideszes stratéga éppen ezért sosem nyugszik, ellenben mindig éber – még akkor is ellenzékben érzi magát, amikor amúgy épp kétharmaddal kormányoznak.

Értjük tehát, miért csinálnak úgy Orbánék, mintha még mindig törpepárt lennének, de ez akkor se magyarázza, hogy pont egy olyan botrányt robbantsanak ki, aminek egyik következménye épp az előbb emlegetett gyors népszerűség-vesztés lehet.

Van itt más is.

Nem mi őrültünk meg: nézzék a dátumot! 2017. tavaszát-kora nyarát írjuk lassan. Ez pont az az időszak, egy évvel az országgyűlési választás előtt, amikor szépen el kellene kezdeni egy ellenzéki miniszterelnök-jelölt körbe- és befuttatását a nagy médiában. Mi még emlékszünk rá, mert olyan nagyon öregek vagyunk, hogy az utolsó jelöltet, aki ellenzékből legyőzte Orbán Viktort, azt éppen Medgyessy Péternek hívták. Őt szintén 2001. tavaszán-nyarán nevezték ki a nagy szerepre, és szorgalmasan ujjá is építette magát, mint egy sérült ufó, aztán nyert is egy meglepetésszerűt a következő évben esedékesen.

De nem csak az időzítés, meg a ritmus volt akkoriban tökéletes, hanem a tartalom is. Újabb történelmi tény következik: az utolsó élő ember, aki stratégiai győzelmet aratott Orbán Viktor felett, az szintén Medgyessy volt! Persze, Gyurcsány Ferenc is szépen muzsikált 2006-ban, de az inkább taktikai győzelem volt, semmint stratégiai. Egy hibamentesen kivitelezett választási kampány, alapos iparosmunka, de nem volt benne semmi nagy felfedezés. Csak ismertetni kellett a (mint utólag kiderült, khm, némileg szépített) tényeket. Ellenben Medgyessy nagy találmánya az volt, hogy bármilyen utálatos is egy jobboldali kormány, az eredményeit hülyeség letagadni. Ha gazdasági növekedés van, annak nyilvánvalóan vannak nyertesei is; neki ellenzéki vezetőként a vesztesekre kell koncentrálnia. Sőt, azzal még ki is lehet húzni a kormányzati sikerpropaganda alól a táptalajt, ha látszólag nemhogy egyetértünk vele, de még rá is játszunk, és erre alapozva ígérünk még többet a jónépnek – így született annó a csodálatos Száznapos program.

Most nagyon úgy néz ki, hogy Botka László lenne korunk új Medgyessy Pétere. Egyrészt, mint látjuk, jól időzített. Másrészt rájött, hogy a kóros valóságtagadást a gazdaság csődhelyzetéről meg a hivatalban lévő elmebetegségéről gyorsan abba kell hagyni, és inkább a valóságos helyzetre alapozott politikai alternatívát kell sulykolni úton-félúton. Ahogy ő maga mondta egy interjúban: „Orbán hatékonyabb, mint bármelyik balos miniszterelnök, különösen hatalomtechnikailag. És a gazdaságban is akadnak komoly eredményei. Összerakta szépen: amiről dönt, végigviszi. Az butaság, hogy kiégett. Egyben van.” Ami akkor a Jóléti Rendszerváltás programja volt, az most a Fizessenek a gazdagok! lenne, alapjövedelemmel, ingyengyógyszerrel, meg a többivel, amiről lemaradtam.

Csak az a baj, hogy a Fidesz se hülye teljesen, hanem ügyesen megérezte a veszélyszagot. Tudják ők is, hogy épp most vannak az ellenzék kritikus hetei: ha nem építenek fel sebtiben egy erős miniszterelnök-jelöltet, akkor ősszel, amikor már beindul a nagy választási sárdobálás és csatazaj, már nagyon nehéz lesz. Mivel Botka személyében kikezdhetetlen, úgy döntöttek a Nagy Boszorkánykonyhában, hogy egyszerűen inkább elterelik róla a figyelmet. E blogban is kifejtettük már, hogy az átlag hírfogyasztó egy nap csak egy nagy politikai hírt tud befogadni a celebpletykák, az erőszakos bűnügyek és a sporthírek mellé. Ha van egy gigantikus nagy botrány, ami lehetőség szerint külföldi reakciókat is szül, az egyszerűen fizikailag fog minden és mindenki mást kiszorítani a sajtóból. Miután az újságolvasó végighüledezte pl. most a CEU-üggyel kapcsolatos heves reakciókat, ugyan honnan maradna még ereje Botkával is foglalkozni? Ugyanez igaz sajnos az újságírók, tudósítók munkaidejére is, ugyebár.

Figyeljétek meg: itten a nyár végéig „nagy botrány” fog „nagy botrányt” követni. Amint az egyik végre kifulladna, rögtön követi a másik, készül a „botrányos” civiltörvény, meg a még „botrányosabb” médiaadó-emelés is. Illetve utóbbit épp tegnap halasztották el egy időre, nyilván látva, hogy a lex CEU milyen remekül sikerült. Maradjon még elég politikai atombomba az őszig!

És hogy mi lehet ennek az egésznek a hatékony ellenszere? Ne nézzetek rám, mert fogalmam sincs. Mondtam már sokszor.

Ezek zsenik.