Ismét kimaxolták a fotel-polgárháborút, Orbán Viktor ünnepi beszédében beizzította a Soros Warsot, és egy puccos esztrádműsor keretében ismét előadta a magyar jobboldal évtizedes lózungját a Nagy Ötvenhatos Párhuzamról. Moszkva helyett Brüsszel, tankok helyett bankok, harsogta már Csurka Pista bácsi is annó a Hősök terén, csicsás kőbaltát lóbálva.

Mindeközben kiváló történeti keretet is adott a tegnapi Orbán-shownak a magyar ugart újfent elöntő sorosgyörgyös reklám- és plakátdzsungel, mint fideszes pártmozgósító-eszköz és valóságdefiníciós igazodási pont. Amire milliárdokat költünk, az nem lehet ám hülyeség! A hatást csak fokozta, hogy Habony Árpád kormányzati kommunikációs fősámán még idejében leszólt a baloldali összefogást szervező Gulyás Márton aktivistának, hogy nagy kár lenne ebbe a tökéletesen szép előadásba holmi közös ellenzéki tüntetéssel belerondítani. Különben is most adtam ki, akarom mondani adott ki a meteorológiai szolgálat vörös viharriasztást Budapestre, azon belül is különösen a Kossuth-térre, hát szabad a demokraták testi épségét zápor-zivatarral veszélyeztetni? Ugye, hogy nem!

A műsor nem csak látványos, de fölöttébb hatékony is: a honi közvéleménykutatás doyenjének, Závecz Tibornak a cége dobta ki a legutóbb, hogy a Fidesz most éppen hároméves népszerűségi magasrekordon van. Annak ellenére, hogy szűk egy éve még szerény blogunk is kedélyesen fejtegette, hogy mivel muzulmánok nincsenek nálunk minden bokorban és utcasarkon, az újrapolgárosodó Magyarországon már nem lesz elég felvevőpiaca a nettó bevándorlógyűlölésnek. Ahogy tovább nőnek a bérek és csökkennek a szociális indulatok, okoskodtunk akkor, úgy a tárgy nélküli xenofóbiának is egyre vékonyabb lesz a célcsoportja. Nem is tévedhettünk volna nagyobbat! A kormányzati antipiréz kampánycunami csak tovább fokozódott azóta, de a Fidesz támogatottsága nemhogy nem esett, hanem a négy főkutató mindegyikénél még meg is haladja 3-9 %-kal a 4 éve ilyenkor mért adatokat (amint kivehető ez a Nemzet Elemzőjének gyűjtéséből, teljes népesség).

Úgy látszik, valami egészen más logikát vett az események iránya.

Botka Lászlót bedobta a törülköző, vagy ahogy dajcstomi mondta, az antigyurcsányista forradalom végképp felfalta önnön gyermekét. Vak csoszogását hallani eltévedt lovasoknak. A magyar baloldal újfent látványosan nem tudott kivergődni abból öntökönszúrás-spirálból, amiben vagy tíz éve, az első gyurcsányi megszorítások bejelentése óta vergődik. Pedig Botka aztán nagyon megpróbálta, de így is hiába.

Bebizonyosodott, hogy remekül funkcionál a Habony -> Rogán -> Orbán -> Hajdu -> Tarjányi -> Molnár politikai tanácsadó telekommunikációs láncolat, aminek végén a komplett MSZP-elnökség ott hegyezi a fülét. És ahogy Szanyi parlamenter mondta, bár nem pont erre értette: összeszarták magukat, amikor meglátták a Medián legfrissebb kutatását, miszerint történelmi mélyponton vannak. A bár rákosista, de legalább karakán értékvállalást (AKA Botka-program) végképp maga alá gyűrte a biztos képviselői fizetés utáni fátyolos vágy, ami persze teljes mértékben érthető. Én is szívesen elfogadnám a havi fixet három gomb naphosszat való vezényszóra-nyomkodásáért egy puccos neogótikus palotában, félméteres habszivaccsal a hátsóm alatt. Tényleg jó buli lehet.

Az MSZP posztbotkai helyzete sokkal egyszerűbb azonban, mint amilyennek elsőre látszik. Ahogy a régi pesti szakállas mondja: reménytelen, de nem súlyos.

Újabb hónapot ketyegett előre az idő, így már csak 7 hónap van hátra a 7 hónap múlva esedékesig, és továbbra sincs fény a törökgábori értelemben vett alagút végén (vagy alagút a fény végén, kinek mi), a politikai erőviszonyok sajnos hibernálva maradtak.

Márpedig a meccs jelenlegi állása a Fidesz-kádéenpének kedvez, tudja ezt minden nyeretlen kétéves.

Vona Gábor és Botka László ellenzéki miniszterelnök-jelölteknek az elmúltnyolchónapban csak mérsékelt eredményekkel sikerült áttörniük a fejük fölött tornyosuló, törökgábori értelemben vett üvegplafonokat. Vonát nemzeti radikális közelmúltja nem engedi a mérsékelt irányba növekedni (mi ennek orvoslására nemrég egy gyökeres pártnév-változtatást politikaitanácsadtunk neki ingyen), Botkának pedig a „Fizessenek a gazdagok!” típusú rákosista retorikája taszítja olyan intenzíven a szavazókat, mint egyszeri fideszes képviselőt a közértben vásárlás.

Statisztikai tény továbbá, hogy a nemzet örökösen kopásálló miniszterelnökét, Orbán Viktort az elmúlt húsz évben csakis „új arcokkal” sikerült választásokon legyőzni – Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc ennek számítottak a maguk idejében. De most végre előkerült egy olyan ellenzéki versenyző, aki hitelesen prezentálja ezt az újarcságot: igen, Szél Bernadett, az LMP társelnöke lesz az! Mindjárt annyira komolyan is vette magát, hogy egyenesen az ősellenség MSZP-től szerződtetett magának szövetségi kapitányt, a 2002-es nagy Fidesz-bőgető Ron Werber személyében. Wow!

Kremlideszológusok egybehangzó véleménye szerint maga a kormányzópárt is nagyon komolyan veszi az újdonsült LMP-veszélyt. Erre utal, hogy a másik zöldpárti társelnök, Hadházy Ákos máris átvette Botka helyét az állami és pártmédiában a nehéztüzérségi lejáratókampányok célkeresztjének közepén.

A Fidesz-kádéenpének azonban a kisebbik baja is nagyobb most Vonánál, Botkánál, Hadházynál.

Nagyot ment az utóbbi napokban Botka László és Molnár Zsolt, az MSZP két erősembere. Botka előbb leárulózta a gyurcsofil Molnárt, aztán egy táskahordozóján keresztül további áruló gyurcsofilok komplett névsorának a megnevezését lengette be fenyegetőileg. Deviszont a végül is egy szem néven nevezett gonosz gyurcsányistaként maradt Molnár sem maradt adós a viszontválasszal: dettó lekommunistázta Botkát. Megejtő előadás ez egy posztkommunista párt politikusai között, nem igaz?

De ne szaladjunk ennyire előre, térjünk vissza egy pillanatra a konvektorhoz! Miért is vette elő Botka éppen most azt az elsőre elképesztőnek tűnő forgatókönyvet, miszerint magából bohócot, pártjából meg komplett hülyét csinál néhány hónappal a választások előtt? Nem, nem azért, amiért átlag politikafogyasztóként elsőre gondolnánk, hogy mert ezért kapja a titkos fizetését a Rogán–Habony-féle tájékoztatási minisztériumtól, nem! A helyzet ennél sokkal kevésbé komplikáltabb: Botka minden bizonnyal tényleg a fejébe vette, hogy ő fogja megcsinálni a nagy baloldali rendcsinálást, úgy okoskodván, hogy a Fideszt megverni csakis egy nagy ellen-Fidesszel, vagyis egy elfideszesített MSZP-vel lehetséges.

Ez bizony nem egy minden logikát nélkülöző felvetés, sőt éppen ellenkezőleg!

Újabb plakáterdőt telepített ki a Habony Antal Minisztérium, ez már nem is abszurdisztán, hanem szürrealisztán: most már direkt liberálkékre maszkolt sorosgyörgyök sokaságával ijesztgetik a szegény magyar kisgyerekeket. Az egyszeri pedig megint csak a fejbőrét abuzálhatja körömmel hevesen, hogy akkor ez most így mi.

Fussuk körbe gyorsan a kötelező kört: nevezett plakátkampánynak a félig burkolt antiszemita zamata a Jobbiktól 2015. áprilisa óta elsíbolt szavazók megőrzésére való. Jelölt dátumtól máig a Fidesz közkutató-átlagigal 600 ezer szavazót nyert, a Jobbik ellenben 300 ezret vesztett; így is kell tartani a meccs állását a lefújásig, világos ez, mint a kőbányai világos.

Azonban, hogy miért éppen sorosgyörgyözésbe konyult narancsos párt legújabb kori, migránsellenes politikai fordulata, és hogy miért éppen most, szűk egy évvel a szűk egy év múlva esedékes előtt, az további belemagyarázásért kiált.

Van itt más is.

Nem kell ahhoz született kremlinológusnak lennünk, hogy megvilágosodjunk: a Fidesz legújabb, plakátkampány-korlátozó javaslatával immár sokadszorra bizonyítja be, hogy nem az ősellenség MSZ(M)P-től, hanem Vona Gábortól és a Jobbiktól vannak momentán a legjobban betojva. Olyannyira, hogy már a kormány saját kedvenc csodafegyveréről, az országos plakáterdők ültetéséről és növesztéséről is lemondana örökre, csak hogy azok a félelmes, „Mi veletek leváltjuk őket!” feliratú poszterek tűnjenek már el az utcákról.

De ne szaladjunk ennyire előre!

Gondolom nem csak nekünk tűnt fel, hogy Magyarországnak ma már milyen derék szélsőjobboldali kormánya van. Legalábbis nyugat-európai értelemben biztosan, de lassan már abszolúte is. Az a xeno-, iszlamo-, judeo-, meg még a jóégtudjamilyen-fób népkondicionáló tartalomszolgáltatás, ami a köz- és fideszmédiából folyik elő nap mint nap, a világ bármely kurucinfójának díszére és javára válna. Lám, milyen szép pályaívet futott be a Fidesz evolúciója! Javítsatok ki ha nem így van, de voltak Orbánék már liberálisok (1988-1992), centristák (1992-1996), konzervatívok (1996-2004), plebejus-szocialisták (2004-2014) – és 2015 óta dívik a legújabb alakváltozat, ez a virtigli bevándorlóellenes-széljobb tempó.

De mindez egyáltalán nem baj, sőt törvényszerű.

Botka László első hivatalos miniszterelnök-jelölti beszédét jól megaszonta, és ott bizony nem kevesebbet állított, mint hogy még hivatalban lévő elődje, Orbán Viktor egyenesen a nemzetet gyilkolja éppen. Az egyszeri meg csak vakargatja a fejét, hogy mégis hogy tudná a Fidesz elnöke egymagában elpusztítani a szegény öreg Magyarországot, amikor ez sem tatárnak, sem szovjetnek, sem Rákosinak nem sikerült, pedig ezek még kérkedtek is vele. Talán az oroszok újbóli beengedésére gondolhatott Botka, merthogy Orbán miniszterelnök az elmúlt években bizonyítottan túltolta kissé a keleti nyalás politikáját. Igen ám, de ha a pancser Putyinnak még az ukrán kísértetállam pár százalékát kitevő donyecki és luhanszki területeket se sikerült maradéktalanul a magáévá tennie, akkor hogy volna képes ugyanerre egy közép-európai NATO- és EU-taggal szemben?

Még a végén az derül ki (mint ahogy az a homo politicus nevű állatfajtával az esetek 99,99%-ában megesik), hogy nem a valóság részleteinek a teljes leképezése volt az elsődleges célja ennek a vídia keménységű beszédnek, hanem a politikai üzenet, a meglévő viszonyok átalakítása. És nem, még csak nem is Orbánnak vagy a Fidesznek szólt ez az üzenet, hanem a két fő belső ellenfélnek: Gyurcsány Ferencnek és Vona Gábornak.

Eltelt hát egy derék hónap a nagy CEU-botrány kirobbanása óta, és szomorú, de tény, hogy a közvélemény kútásóinak egytől eltekintve csak mérsékelt Fidesz-veszteségeket sikerült elkönyvelnie. A kivétel a Mediáné, de az is olyan, mintha kissé túlmérték volna a Fideszt januárban (hárommillió szavazó, ahan persze), és most szégyenszemre korrigálniuk kellett volna az adatukat. Ugyanakkor a habonyista elhajlással szintén kevésbé vádolható ZRI kutató még némi növekményt is kimutatott a narancspárt javára. Mik vannak!

Közben ha óvatosan a naptárra tekintünk, az is feltűnhet, hogy majdnem napra pontosan 11 hónapra vagyunk a jövő évi nagy esedékestől. Tehát ha igaz, hogy 1 millió új szavazót kéne a baloldalnak szereznie az Orbán-féle pancserdiktatúra leváltásához, akkor a hátralévő időben kb. napi 3500 embert kéne megnyerniük maguknak – mondjuk ez az elmúlt napokban biztos nem sikerült. És ahogy telik az idő, ez a 3500-as szám egyre csak nőni fog, mint Botka László vagyonnyilatkozat-pótlási listája.

Az időhurok szorítása tehát Fidesznek dolgozik.

Ezerrel dübörög a legújabb magyar illiberális botrány, megint rajtunk szörnyülködik az egész művelt civilizáció, bezár a CEU, oda a tanszabadság. Ilyenkor sok kérdés felmerül az egyszeriben, többek között, hogy ha a Fidesz tényleg olyan profi hatalompárt, mint eddig gondoltuk, akkor most miért is jó neki ez az egész?

Szűk egy évre vagyunk a parlamenti választásoktól, a gazdaság a kormány szerint dübörög, de abban legalábbis kiegyezhetünk, hogy jövő áprilisig biztosan nem fog olyasmi történni, ami miatt ne tudnák ezt a többség számára hitelesen állítani. A Fidesz 10 utcahosszal vezeti a közvélemény kutatásokat, az ellenzék ugyanakkor „rosszabbul él, mint négy éve”, mondhatnánk tréfásan. A költségvetés olyan jól van, hogy még az imádott egykulcsos adó választási egyszámjegyűsítésére is van kilátás, sőt egy újabb kisebb rezsicsökkentést is lengetnek a madarak.

Legutóbb pedig épp a Medián kutató mutatta ki a HVG-ben, hogy már relatív többségben sincsen a kormányváltó hangulat, sőt, inkább az Orbánt marasztalni akarók vannak hibahatáron túlian többen. Akkor hát mire fel ez a nagy hajcihő a CEU körül, miért nem dőlnek hátra a Fidesz zseniális kommunikátorai, és várják meg, hogy a felcsúti gyors harmadszor is berobogjon Budapestre, ahogy az elmúlt évtizedben szokott?

Tízmillió Törökgábor országában pont szerény blogunk ne akarná megfejteni az élet nagy rejtélyeit?! Na ugye.

Az egyik legnagyobb belvárosi divat manapság az állami fideszmédia és a körülötte lévő pszeudo-privát csatolmányok szapulása, hogy azok milyen demokráciátlanok, meg fasisztoidok, meg kommunisztoidok, meg bú, meg bá.

Pedig ezek a médiumok valójában tök jó szolgálatot tesznek a politika iránt érdeklődő nagyérdeműnek: egyszerűen kiteszik a kirakatba a kormánypártban zajló legbelsőbb, legmélyebb folyamatokat. Mivel egyenesen a boszorkánykonyha legsötétebb sarkából, a Fidesz idegközpontjából jönnek az ezekben megjelenő „hírek”, nem kell többé háttérbeszélgetéseket folytatni, eldugott folyóiratok okos, ám lepedős háttérriportjait és esszéit bogarásznunk a magyar Kremlben zajló folyamatok jobb megértéséhez. Elég, ha megnézzük este a közmédia híradóját, vagy kinyitjuk a pártlapot, és máris tökéletesen képbe kerülünk arról, hogy mik azok a dolgok, amik izgalomban tartják momentán a fideszes agytrösztöket. Azt hiszik, ez a legerősebb fegyverük, pedig valójában a legféltettebb lapjaikat fedik fel nap mint nap. A császár médiája meztelen, huhú!

Az utóbbi hetekben és napokban pölö az vált világossá, hogy két dologtól van most a Fidesz rettenetesen beszarva: Vona Gábortól és Andor Lászlótól.