Néhány éve még közkedvelt össznépi találgatós volt, hogy az Orbán Viktor vajon mikor koronázza magát végre köztársasági elnökké, és mikor vezetik be melléje az elnöki prezidenciális féldiktatúrát is, biztos ami biztos. És ha ez megtörténik, akkor ki nyeri majd az Orbán Viktor-hasonmásversenyt, azaz ki lesz, akit odatesznek helyette a kormányrúdra, miközben a valódi hatalom természetesen Viktor szultánnál maradna. Talán a rossz rendőr Lázár Jánost, vagy a jó rendőr Varga Mihályt? Kósa Lajost, vagy az européer Navrát? Magasságos Habony Antal!

Ebből a szempontból nem mellékes, hogy a szintén orbáni babérokra törő (haha!) Erdogan török államfő épp most rúgja ki a maga Lázár Jánosát, Ahmet Davutoglu ottani miniszterelnököt. Szegény illetőnek az volt a hibája, hogy túl népszerű lett. Davutoglu a migránsválság keretei között olyan  példamutatóan oboáztatta végig a világ leggazdagabb államszövetségének (gyéká: az EU-nak) a politikai elitjét, hogy a végén nagy szerényen még a főnökének, Erdogannak is lepasszolt egy ziccert. Ez volt az, amikor utóbbi eljátszhatta a felháborodását azon, hogy egy német humorista perverznek merészelte nevezni őt (mármint a szultánt).

Szép tanmese, de mi a tanulság?

Először is, hogy még egy illiberális kapitánynak se gombfoci az élete, főleg, ha egy báb-miniszterelnököt kell találnia maga alá. Tegyük fel, hogy itthon végül Orbán fejére kerül az államfői korona! Elsőre az tűnhet logikusnak, hogy majd valamelyik addig népszerű miniszterét teszi meg kormányfőnek maga helyett, így próbálva tompítani a csillagközi botrány élét. (Azt mondod, egy kívülről jött civil szakértővel még jobban ki lehetne szúrni a népek szemét? Áh, a civilség az Orbániverzum fekete lyuka, ami rögtön beszippant minden olyan gondolatmenetet, ami a közelébe téved. Sutty, volt, nincs! Ugorjunk.) Amikor például a Mediánnál még közérdekű adat volt a politikusok népszerűségi rangsora, Varga Mihály, Navracsics Tibor és Tarlós István számítottak a legcukibb fideszesnek. Vagy lehet tanulni a szovjet-orosz típusú illiberális technikából is, ahol is a Putyin-Medvegyev elnöki-miniszterelnöki páros csereberélgeti egymást. Áder János nem csak a legnépszerűbb politikus itt Vengrijában, de ő a Fidesz örökös, mindig mindenhol bevethető Jolly Jokere is.

Igen ám, de a Davutoglu-affér másik tanulsága pont az, hogy elég nehéz úgy elnöki rendszert működtetni, hogy jogilag nincs is kész az az elnöki rendszer. Ebben az esetben az aktuális miniszterelnök bármikor lesakkozhatja az aktuális prezidentet a politikai tábláról. A problémára látszólag választ ad az az itthon népszerű elmélet, miszerint inkább egy közepesen arrogáns, „rossz zsaru” típusú fideszest fog Orbán a miniszterelnöki székbe röptetni. Mint pl. Lázárt, Rogánt, Balogot, esetleg a migránsválságra rájátszva valamely másik, addig erőszakszervezeteket felügyelő miniszterét. Így Orbánnak köztársasági elnökként elég lesz, ha néha csak megfitogtatja kicsit a veleszületett diszkrét báját, máris megmarad majd a relatív népszerűsége, és mellé a politikai befolyása is.

De nem, nem és nem, ez a forgatókönyv se stimmel. Ha köztársasági elnöknek csak szimbolikus hatalma van, akkor mi fogja megakadályozni, hogy népszerűtlen miniszterelnöke szépen belefusson egy jó kis választási vereségbe? Emlékeztek még például, hogy a néhai kiváló műfordító elnökünk közkedveltsége mennyire tudta hátráltatni, hogy az őt jelölő polgári középerő végül egy szélbalos minipárttá aszalódjon? Hát, semennyire. (Gyéká Göncz Árpád/SZDSZ.)

Tehát ha a Fidesz nem akar török (vagy orosz, lengyel) típusú politikai zavarokat, akkor a formális és informális főhatalmat egy személynél kell tartania – ebből az következne, hogy Orbán megkoronázása előtt néhány jogkört is odatelepítenek neki. Ehhez azonban az utóbbi években (igaz, némi atlantista rásegítéssel)  újra öntudatára ébredt középosztálynak is lesz egy-két szava. Nem, közvetlen államfőválasztás nélkül már biztos, hogy nem lehet semmilyen fél- vagy egészen prezidenciális rendszert lenyomni a középpárti értelmiség torkán! Ha pedig lesz közvetlen elnökválasztás, legyen bár Orbán egy mégoly alaposan kikupálódott proligyerek is, semmi garancia nincs rá, hogy az egyre erősödő polgárság majd épp őt válassza meg magának államfőnek. Tehát a Fidesz szempontjából ez a forgatókönyv is kuka.

Egyszóval, nézhetjük jobbról, balról, fentről, lentről, Orbánnak a királyi várba költözése már csak egy erős szimbólum lesz, nem több – nem lesz már itt közjogi átalakítás, mert nem jön ki mellé a társadalmi-politikai matek. Ez a kisvasút már elúszott, nincs itt kérem semmi látnivaló. Haza lehet menni.