Újabb plakáterdőt telepített ki a Habony Antal Minisztérium, ez már nem is abszurdisztán, hanem szürrealisztán: most már direkt liberálkékre maszkolt sorosgyörgyök sokaságával ijesztgetik a szegény magyar kisgyerekeket. Az egyszeri pedig megint csak a fejbőrét abuzálhatja körömmel hevesen, hogy akkor ez most így mi.

Fussuk körbe gyorsan a kötelező kört: nevezett plakátkampánynak a félig burkolt antiszemita zamata a Jobbiktól 2015. áprilisa óta elsíbolt szavazók megőrzésére való. Jelölt dátumtól máig a Fidesz közkutató-átlagigal 600 ezer szavazót nyert, a Jobbik ellenben 300 ezret vesztett; így is kell tartani a meccs állását a lefújásig, világos ez, mint a kőbányai világos.

Azonban, hogy miért éppen sorosgyörgyözésbe konyult narancsos párt legújabb kori, migránsellenes politikai fordulata, és hogy miért éppen most, szűk egy évvel a szűk egy év múlva esedékes előtt, az további belemagyarázásért kiált.

Van itt más is.

Gondolom, semmi újat nem mondok ezzel: demokráciánk a korrupciómeghajtás elvén, gazdaságunk pedig az oligarchameghajtás alapján működik. A nagy kádári kompromisszum után megköttetett a nagy orbáni kompromisszum is, az elit és a nép között (vagy ezt már írtam valahol?): míg annó az MSZMP relatív jólétet adott nekünk a szovjetrendszer megtűréséért cserébe, addig a jelenkori Fidesz jó kormányzást a nagy állami pénzeltüntetési mechanizmusok zavartalan működtetéséért. Amíg tovább csökken az államadósság és az adók egy része, növekedik a foglalkoztatás és a bérek, megvalósulnak a szimbolikus és gigantikus sport- és kulturális beruházások, addig a középosztály is csendben szemet huny Mészáros, Garancsi, Matolcsy Ádám, Balog Ádám stb. dübörgő gazdagodása felett. Valamit valamiért.

A rendszer azonban amilyen grandiózusan felépített, éppen annyira sérülékeny is. Mivel a nemzeti burzsoáziatenyésztés legitimitását a kormányzati sikerek adják, minden kis hiba nagyarányú és nehezen ledolgozható népszerűségvesztéssel jár. Ez történt pár éve az ún. kitiltási botrány idején, vagy nemrég a CEU-ügy után: valaki felkiáltott, hogy a király meztelen, azaz Orbán korrupt, és hopp, máris százezrek döbbennek rá hirtelen a magyar valóság fonákságára. Az erkölcsileg sokszorosan terhelt Fidesz-kormány számára nincsen kis hiba, csak nagy hiba; éppen ezért a kormányzati kommunikációs stratégia közepébe a végletesen túltolt kockázatminimalizálás került. Nincs erő a viták megnyeréséhez, így a vitahelyzetek megszüntetését kell elérni kommunikációilag. A Fidesz minden nyilatkozatát patikamérlegen centizik, nem beavatott képviselőik pedig fejvesztve menekülnek a spontán médiahelyzetek elől.

És ahhoz sem kell született Török Gábornak lennünk, hogy kitaláljuk, mitől van most a Fidesz a legjobban berezelve: miután a politikai tavaszt szerencsésen kibekkelték, hát a félelmetes ősztől! Akkor lesz az utolsó esélye az ellenzéki pártoknak arra, hogy a kormány számára kedvező közhangulatot a visszájára fordítsák; nyilván nagyívű, népboldogító erejű programjavaslatokkal készülnek, amihez talán egy új, legalább Bajnai-minőségű pánellenzéki miniszterelnök-jelöltet is kerítenek majd. Hátborzongató!

Csak az a baj, hogy tudják mindezt a Rogán Antal-féle populizmusminisztériumban is. A legjobb védekezés a letámadás, különösen az egész pályás – az ám az igazi gyengeség jele! Már a kezdet kezdetén, avagy a gyökér csírájánál semlegesíteni kell minden ellenzéki vagy civil NER-telenítő próbálkozást. A Soros-plakátkampány nem csupán egy kisgazda bunkóság, hanem a forró politikai ősz fideszkommunikációs megalapozása is egyben. Hűsítő népkondicionálás.

A nagy haditerv az, hogy miután a plakáterdővel, tévészpotokkal, irányított hírekkel kiépítették az új, sorosfóbia-alapú közéleti tematizációs szerkezetet, a Hollik-Budai narancsos szóvivői nehéztüzérség minden ellenzéki választási ígéretre eléggé el nem ítélhető kreativitással rávágja majd, hogy az „valójában Soros György programja”. És bármilyen meglepő, de valószínűleg így fog járni az egyre unalmasabb Botkát leváltó új kormányfőjelölt („Soros György jelöltje”), meg az ő esetleges árnyékminiszterei is. De nem csak a pártok, hanem a liberális-humanista civil szervezetek várt fellépésétől is rettenetesen be lehetnek tojva manapság a Fidesz elnökségében – lásd az álhíreket a „Soros-kiképzőtáborokról” a jobboldali sajtóban.

Az egész sztori amilyen megejtően egyszerű, annyira nagy erőket kell bevetni az elhitetéséhez. Pénz, jóízlés nem számít. Mégis, mi lennénk a legjobban meglepve, ha mindez csont nélkül működne; ennél valami velősebbet kellett volna kitalálni, Tóni!