Lassan szűk másfél hónapra leszünk az április 8-án esedékestől, és nagyon úgy tűnik, hogy a Fidesznek addig a Stop, Soros! kommunikációs csodacsomagon kívül nem nagyon lesz más üzenete a jónép irányába.

És itt most megint felmerül az egyszeri tévénézőben, hogy akkor ez most kinek és miért is jó.

Annak ellenére ragaszkodnak a Soros György-tematikához, hogy az már nagyjából senkit nem érdekel, és mint az éppen Hivatalban Lévő is utalt rá tegnapi évértékelőjében, lenne mivel dicsekedni a fideszes „elmúltnyolcévből” is. Dzsídípí-növekedésünk a szomszéd dákok után a második legnagyobb az EU-ban, a havi fixik is kétszámjegyűen növekednek, a rendszeres lakossági shoppingolás (fogyasztás) úgyszintén, épülnek az új lakások dögivel, meg atomerőmű és nemzeti stadion, sőt színházba is másfélszer többen járunk, mint nyolc éve. Igaz, az állami elosztórendszer végszolgáltatói (szociális intézmények, kórházak, köziskolák) nincsenek épp jó bőrben, de hát mikor voltak az elmúlt 30 évben?

Nem véletlen, hogy a kormányzópártok egyöntetűen jól állnak a közvélemény kútásóinál is. Elég lenne csak WordArt-stílusban kiplakátolniuk néhányat a szépen kinéző makroökonómiai számokból, és egy pozitív kampánnyal máris simán nyerhető lenne az április 8-án esedékes. Ha ez Gyurcsány Ferencnek is sikerült 2006-ban, miért pont a Fidesz zseniális fiainak ne sikerülne, amikor megvan hozzá minden, pénz, paripa, fegyver? De nem, ők tovább erőltetik a sorosgyörgyözést, és ezzel indulhat is az újabb össznépi találgatós: miért? Kinek áll ez érdekében?!

Bármilyen hihetetlen, de van rá logikus magyarázat.

Közismert, hogy a kormányzati félelemkampány tartalmi alapjait milliárdokból gazdálkodó agytrösztök építették fel. Eszerint szép lassan bomlik a nyugati ember biztonságérzete, így a magyaré is. Az Amerika-uralta poszthidegháborús világrend lassan bomladozik éppen, az ismeretlen Kína lesz az új Amerika, komplett országok esnek szét a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, miközben Európa határában Oroszország épp kezdi újra Szovjetuniónak képzelni magát, ésatöbbi ésatöbbi ésatöbbi. Nyugat-szerte rendpárti, újbalos, populista egyének és elméletek próbálnak választ adni a felmerülő biztonsági kérdésekre. Akárcsak nálunk, a Hivatalban Lévő részéről, a kerítés, a jogi határzár vagy épp a „liberális” civilek üldözése képében. Az orbáni politika internacionál vonatkozása eddig a pontig tehát világos, mint a kőbányai. 

Gyorsan fussuk körbe a másik nyilvánvaló kört: ahogy korábban, úgy most sem lehet nem ráérezni az édes sorosgyörgyözés legalsóbb ízrétegeiben megbúvó, éppen csak leheletfinoman kesernyés antiszemita zamatára. Az amerikai-magyar spekuláns hálás céltáblája volt már annó a kilencvenes évek miépes, szalonantiszemita félértelmiségi köreinek is. És amióta a Fidesz és a MIÉP 2002. februárjában látványosan és szimbolikusan is egyesült, a fölöttébb lelkes radikálnyugdíjas szavazótábor impakt módon való megőrzéséért semmi sem elég drága a narancspárt vezetőségének.

Nem kell azonban ma született Török Gábornak lennünk, hogy megsejtsük, a fideszes xenofóbia-sztori aktuálpolitikai csavarjai még a fenti alapvető céloknál is fontosabbak. 

Mint az szintén közismert, új nemzeti büszkeségünk emelkedett az elmúltnyolcévben: immár nem csak a kínai Nagy Fal, de a Fidesz-közeli oligarchák által „elnyert” közbeszerzési eurómilliárdok is láthatóvá váltak a világűrből. A vélhetően bűnszervezetben végrehajtott pénzügyi-gazdasági csalássorozat, az Elios-ügy az első a Lex CEU óta, amivel a Fidesz hetekre elveszítette a politikai tematizációs erejét, és csak lohol az események után. Végső kétségbeesésükben, a Stop, Soros! csomaggal megpróbálták ugyan visszavenni a kezdeményezést, de sikertelenül. A máskor csak balfácánkodó ellenzéki pártok végre egyszer résen voltak, és nem mentek bele a csapdába: csakazért sem reagálnak érdemben a legújabb „botrányos” törvénycsomagra. Ehelyett rendületlenül kötik a közbeszéd karóját a Fidesz számára katasztrofális következményekkel kecsegtető Elios–Tiborcz-ügyhöz. Brávó, így kell ezt!

Hülyék, kretének, debilek. Lehet választani

Miután az OLAF-jelentés részleteinek lassú szivárgásával elveszítette a közbeszéd irányításának lehetőségét, hirtelen új stratégiát vett fel a Fidesz kommunikációja. Ahelyett, hogy visszavonultak volna, mint például a netadó vagy a budapesti olimpia ügyében, inkább tovább erőltetik, sőt fokozzák az értelem nélküli Soros-tematikát. Momentán már ott tartunk, hogy az Európai Unió, sőt az egész világ is csak egy üveggyöngy a jó öreg „George bácsi” mellényzsebében, amely nyilvánvaló tényt egyedül csak Orbán Viktor és Szijjártó Péter látják át. De ez így már akkora hülyeség, hogy az nem lehet véletlen. És tényleg nem!

Az elmúlt napokban minőségi szintet ugrott a kormányzati kommunikáció: immár nem a közélet tematizálása, hanem debilizálása a cél.

Ha értelmes viták folynának mindenkit érintő közpolitikai ügyekről, mint ahogy többé-kevésbé történt az a rendszerváltástól egészen 2006-ig, azzal legfeljebb feles többséget lehetne szerezni egy parlamenti választáson. A fideszes elitnek azonban az elmúlt évek kormányzati sikerei nyomán megjött az étvágya egy újabb nagy ország-átalakításhoz. Bár hallgatnak róla, nyilvánvaló, hogy nem a sima győzelem a cél, hanem egy újabb kétharmad. Volna még itt „égetően fontos” alkotmányozó feladat bőven: elég, ha Orbán elnök számára az elnöki rendszer mint államforma meghonosítását, vagy egyéni parlamenti képviselők választhatóságát a határon túli magyaroknak, vagy a nagy nemzetközi sportesemények magyar pályázatának népszavazási témák közül való kiiktatását említjük csak kapásból.

Az új kétharmad megvalósításának elve a jól ismert régi: minden nemfideszes szavazót távol kell tartani a választástól. A Stop, Soros!-sal most úgy tolják, pestiesen szólva, minden csatornán fullba a kretént, hogy egy semleges, jóérzésű választónak az élettől megy el a kedve, nemhogy a szavazástól, ahányszor csak meghallja vagy meglátja még egyszer valahol Soros György nevét, illetve fizimiskáját. Bingó!

A Fidesz e ciklusbeli utolsó csodafegyvere azonban erősen kétélű is egyben.

Mert mi van, ha most az egyszer nem sikerül erőből leuralni a teljes nyilvánosságot az újabb valóságtalan hülyeséggel, és az elmúlt évtized óta először végre az események baloldali értelmezését teszi magáévá a jónép többsége? Mit fog ekkor mondani a Fidesz, aki épp maga irtotta ki derekasan minden értelmes védekezés, politikai vita lehetőségét az újabb és újabb nagy győzelmek reményében?

Könnyen lehet, hogy április 8-ra az egyharmad se marad meg abból a kétharmadból.