Újabb hónapot ketyegett előre az idő, így már csak 7 hónap van hátra a 7 hónap múlva esedékesig, és továbbra sincs fény a törökgábori értelemben vett alagút végén (vagy alagút a fény végén, kinek mi), a politikai erőviszonyok sajnos hibernálva maradtak.

Márpedig a meccs jelenlegi állása a Fidesz-kádéenpének kedvez, tudja ezt minden nyeretlen kétéves.

Vona Gábor és Botka László ellenzéki miniszterelnök-jelölteknek az elmúltnyolchónapban csak mérsékelt eredményekkel sikerült áttörniük a fejük fölött tornyosuló, törökgábori értelemben vett üvegplafonokat. Vonát nemzeti radikális közelmúltja nem engedi a mérsékelt irányba növekedni (mi ennek orvoslására nemrég egy gyökeres pártnév-változtatást politikaitanácsadtunk neki ingyen), Botkának pedig a „Fizessenek a gazdagok!” típusú rákosista retorikája taszítja olyan intenzíven a szavazókat, mint egyszeri fideszes képviselőt a közértben vásárlás.

Statisztikai tény továbbá, hogy a nemzet örökösen kopásálló miniszterelnökét, Orbán Viktort az elmúlt húsz évben csakis „új arcokkal” sikerült választásokon legyőzni – Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc ennek számítottak a maguk idejében. De most végre előkerült egy olyan ellenzéki versenyző, aki hitelesen prezentálja ezt az újarcságot: igen, Szél Bernadett, az LMP társelnöke lesz az! Mindjárt annyira komolyan is vette magát, hogy egyenesen az ősellenség MSZP-től szerződtetett magának szövetségi kapitányt, a 2002-es nagy Fidesz-bőgető Ron Werber személyében. Wow!

Kremlideszológusok egybehangzó véleménye szerint maga a kormányzópárt is nagyon komolyan veszi az újdonsült LMP-veszélyt. Erre utal, hogy a másik zöldpárti társelnök, Hadházy Ákos máris átvette Botka helyét az állami és pártmédiában a nehéztüzérségi lejáratókampányok célkeresztjének közepén.

A Fidesz-kádéenpének azonban a kisebbik baja is nagyobb most Vonánál, Botkánál, Hadházynál.

(Zárójel. Eközben a szintén LMP-elnökségi tag Ungár Péter többeket zaklatott részegen egy fesztiválon, mégis teljes Fidesz-csend veszi körül. Pedig más ellenzékiek ugye ennél sokkal kevesebbért milyen lejáratókampányokat kapnak a nyakukba… Hát persze, mert Ungár a Fidesz-oligarcha Schmidt Mária fia, így ellenzéki vezetőként is immunitást élvez a propagandagépezettel szemben. De ez a történet egyszerűen már annyira finom, hogy inkább szépirodalomért, egy novelláért vagy kisregényért kiált, közéleti blogba műfajilag sem fér bele. Zárójel bezárva.)

Plakátok ereje

A legnagyobb gondja a Fidesz-kormánynak momentán az, hogy nekik is összejött egy saját „elmúltnyolcév”, és ezek után a világrekorder egy-főre-jutó-forradalmak országában még akkor is nehéz lenne hatalmon maradni, ha egyébként Mészáros Lőrinc ma is csak egy joviális gázszerelő kisvállalkozó lenne, vagy ha nem az EU legnyomorúságosabb helyei között lenne nyilvántartva az ország nagyobbik fele. Mint tudjuk, a mediatizált demokratikus politika kicsit olyan, mint a tévé, az ember ha megunja, akkor egyszerűen csak nyúl a távirányítóért, és műsort vált. Egy erkölcsileg és szociálisan ennyire terhelt dupla kormányciklus után a Rogán–Századvég-féle tájékoztatási minisztérium és agytröszt fölöttébb bizarr kampánytechnikák sorát kénytelen kieszelni, hogy legalább a Fidesz saját, konzervatív középosztályi táborát aktívan tartsa a választásokig.

Erre szolgál az az évek óta tartó fideszes botrány-piramisjáték, aminek lényege, hogy egy kormányzati „botrányt” úgy feledtetnek el, hogy kirobbantanak rá egy még nagyobb „botrányt”, arra rá pedig egy még nagyobbat, és így tovább. Az ellenzék boldogan csapkodja le a kormány küldte antiliberális magaslabdákat, mindegyiket jó alaposan, külön-külön, csakhogy ezzel újabb hetek-hónapok telnek el – pont a Habonyvég Minisztérium tervei szerint. Így nem marad sem idő, sem felület, sem intellektuális erő egy Fideszével szembeni, alternatív valóságmagyarázat felépítésére, mert mire lenne, addigra már jön a soron következő „botrány”, amire „muszáj reagálni”. E trükkös botránykrónika legújabb, lélegzetelállító fejezete a tegnap bejelentett, antisorosista nemzeti energiagyógyászati konzultáció.

De az éppen mostani időzítés se egészen véletlen. Ellenzéki körökben ezt a „forró őszt” tartják az utolsó utáni esélynek, hogy megfordítsák a Fidesznek kedvező közhangulatot, hangos és látványos politikai akciók sorozatával. Ebbe a mestertervbe akar most beletenyerelni szürreális kampányakciójával a Fidesz. Hír volt a konzultáció bejelentése. Hír lesz az ellenzéki pártok „kötelező” reakciója, aztán a Fidesz viszont-reakciói. Külön-külön hír lesz, amikor „kiszivárognak” a kérdések, majd a plakátok, majd a szórólapok, és így tovább. Ha van isten az égben, talán még „Brüsszel” is tiltakozni fog! Mindegy lesz, hogy kinek van „igaza”, a negatív reklám is reklám, az idő telik, és a Fidesznek dolgozik.

Azonban mindez nem jelenti azt, hogy az aktuális, rendpárti Fidesz-sztorinak ne lenne némi valóság-dinnyemagja, sőt! Ma már látszik, hogy 2008-ra kissé túlfutotta magát a hatvanéves, amerikai-globalista világrend, össze is omlott szegény rendesen, és hogy mi lesz utána, az még nem teljesen látszik. Nem csoda, hogy a helyzet széles körű bizonytalanságot ellik Nyugat-szerte, és nem csak a proletáriátus, hanem a középosztályok köreiben is. Hatalomközelbe kerülnek az antiliberális-antiglobalista politikusok és nézetek: Donald Trump, Brexit, Marine Le Pen, Norbert Hofer stb. De mint tudjuk, csak Trump és a szakadár britek győztek, a túlságosan szélsőséges Le Pen és a többiek nem.

Hiába igazodott Orbán rekordgyorsan ehhez a legújabb populista világtrendhez, a szélsőségesség határvonalának át-nem-lépésére azért nagyon ügyelt. Ha csak egy hangyafaroknyira is, de mindig megállt a teljes európai szalonképtelenné válás fala előtt, és kiegyezett a „brüsszeli bürokratákkal” a vitás kérdésekben – a legfrissebb hírek szerint, pont ilyesmire készül a menekültbefogadás kapcsán is, persze csak a jövő évi választások után. De hogy akkor mi lesz az elmúlt években gondosan felépített fideszes xenofób univerzummal, nemzetikonzultációstul, sorosgyörgyöstül, az az évtized rejtélye.

A migránsválság végétől ments meg uram, minket!