Állítólag izzanak a fogaskerekek a Századvégnél és a Habony Antal Minisztériumban is, hogy megtalálják azt az új rezsicsökkentés-sztorit, amivel majd a Fidesz megnyerheti a ’18-ban esedékest. Ők is tudják: a nagy kádári kompromisszum jogutódjának, a nagy orbáni kompromisszumnak a fenntartásához feltétlenül szükség lesz egy ilyen jellegű intézkedésre (értsd: osztjuk nektek a pénzt, cserébe ti elnézitek nekünk, hogy lopunk). Ki gondolta volna, hogy épp az ellenzéki, ultrabaloldali Párbeszéd Magyarországért párttól érkezik a megmentő ötlet?

Természetesen a feltétel nélküli alapjövedelmet nem úgy kell bevezetni, hogy szólunk a Gyurinak, hogy ugyan már, a kismillió uncsitesó istápolása helyett inkább rúgja be a pénznyomó gépet, aminek utána két pillanat alatt a Gambiai Iszlám Köztársaság szintjén találnánk magunkat dettó, nem. Mivel a magyar gazdaság versenyképeségének jövőbeni javulása egyébként is legalább olyan necces, mint a Fidesz újraválasztása, érdemes lenne a két problémakört összekapcsolni. Alapjövedelemmel. Így:

Abszurditásában egyenesen szürreális, ám attól még igaz: ősszel népszavazni fogunk arról, hogy az Európai Unió mit tehet vagy nem tehet meg a migránsválság kezelésében. Ennyi erővel szavazhatnánk arról is, hogyaszongya: akarja-e, hogy az Amerikai Egyesült Államok a magyar Országgyűlés hozzájárulása nélkül is lebombázhasson más országokat némi gazdasági haszon reményében? Vagy: akarja-e, hogy az Oroszországi Föderáció a magyar Országgyűlés hozzájárulása nélkül is magához csatolhasson földterületeket vele szomszédos államoktól? Ugye, hogy nem!

No de miért éri meg ez a labilis értelmű és kimenetelű össznépi ikszelősdi a Fidesznek ötplusz milliárd forintért? Úgy is, hogy közben megint a béka végbele alá kerül a népszerűsége a haladó Nyugaton? Kétmillió fix szavazójuk van 15 éve, duplaennyit akkor se tudnának a nemzetiszín lyukasdobozokhoz ráncigálni, ha magának a négerre fotosoppolt Gyurcsány Ferencnek a képét akasztanák ki az ország összes villanyoszlopára. De pont ezért fájdalmasan zseniális húzás az a népszavazás: mert akkor is csak nyernek vele, ha épp vesztenek. Így is, úgy is legalább nyolc legyet ütnek egy csapásra. Ezeket:

Néhány éve még közkedvelt össznépi találgatós volt, hogy az Orbán Viktor vajon mikor koronázza magát végre köztársasági elnökké, és mikor vezetik be melléje az elnöki prezidenciális féldiktatúrát is, biztos ami biztos. És ha ez megtörténik, akkor ki nyeri majd az Orbán Viktor-hasonmásversenyt, azaz ki lesz, akit odatesznek helyette a kormányrúdra, miközben a valódi hatalom természetesen Viktor szultánnál maradna. Talán a rossz rendőr Lázár Jánost, vagy a jó rendőr Varga Mihályt? Kósa Lajost, vagy az européer Navrát? Magasságos Habony Antal!

Ebből a szempontból nem mellékes, hogy a szintén orbáni babérokra törő (haha!) Erdogan török államfő épp most rúgja ki a maga Lázár Jánosát, Ahmet Davutoglu ottani miniszterelnököt. Szegény illetőnek az volt a hibája, hogy túl népszerű lett. Davutoglu a migránsválság keretei között olyan  példamutatóan oboáztatta végig a világ leggazdagabb államszövetségének (gyéká: az EU-nak) a politikai elitjét, hogy a végén nagy szerényen még a főnökének, Erdogannak is lepasszolt egy ziccert. Ez volt az, amikor utóbbi eljátszhatta a felháborodását azon, hogy egy német humorista perverznek merészelte nevezni őt (mármint a szultánt).

Szép tanmese, de mi a tanulság?